Anna candale in 1502 Ulászlóval. on September 29 I Market as expected, married almost immediately after becoming pregnant. The Venetian envoys already in 1503. on January 5, Queen of the Venetian Republic in her pregnancy. [1] the age of course immediately to the satisfaction of the boy heir.II. Ulászló első gyermekének a születése előtt, a gyermekvárás közben, 1503 nyarán a leendő nagymama, Habsburg Erzsébet lengyel királyné és magyar királyi hercegnő, Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet kisebbik lánya latin nyelvű levelet intézett fiához, II. Ulászlóhoz, melyben tanácsokkal látja el a leendő szülőket, amit Uhlárik János fordított magyarra és tett közzé (a következő szöveg korabeli, XIX. század végi nyelvi stílussal és helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Erzsébet, Lengyelország királynéja, az ő kedves fiának, Ulászló magyar és cseh királynak Üdvöt az Úrban. Hallom szeretett fiam, hogy a te feleséged, Anna királyné a legközelebbi napokban gyermeket szülend. Hogy mily nagy örömemre és vigasztalásomra szolgált e hír, már az is bizonyságul szolgálhat előtted, hogy nem tudtam magam visszatartani attól, hogy nehány, a gyermek nevelésére üdvös intelmet ne intézzek hozzád s Annádhoz. Mert mily jótéteményben részesíthetne bennünket a halhatatlan Isten, mely óhajtandóbb s kedvesebb volna előttünk, mintha tégedet fiúgyermekkel áld meg, ki hivatva lesz téged hanyatló korodban a gondoktól megszabadítani, Annát biztos reménynyel eltölteni s az én aggkoromat felvidámítani: s így bennünk a halhatatlanság reményét felébreszteni. [...] Azért semmi sem lephetne meg engem kellemetesebben, mintha neked fiúgyermeked születnék, ki egy részről őseinek hírneve, másrészt saját erényei és kimagasló jó tulajdonai által méltónak bizonyulna két hatalmas országnak kormányzására. [...] Én tehát, amennyire az anya egészségének veszélyeztetése nélkül történhetik, azt akarnám, hogy a gyermeket Anna maga szoptassa; mert ezt tartom én a legjobbnak és legegészségesebbnek. Általános vélemény, hogy a csecsemőre semmi sem hasznosabb, mintha az az anya tejével tápláltatik”[2]A várva-várt fiú helyett lány született, de így is nagy öröm volt az uralkodópár első gyermekének érkezése, mikor 1503. július 23-án világra jött egy életerős kislány, és a királyné is jó egészségnek örvendett. A legifjabb hercegnőnek a magyar trónöröklési joga ugyan kétséges volt még ebben a pillanatban, de minden remény megvolt arra, hogy a várva-várt fiú is kövesse az új jövevényt. A Navarrai Királyság trónöröklési listáján viszont I. Eleonóra navarrai királynő dédunokájaként a születésekor az édesanyja mögött a 14. helyen állt, és Navarrában legalább a nők is örökölhették a trónt, hiszen ekkor is egy nő, édesanyja elsőfokú unokatestvére, I. (Foix) Katalin uralkodott.[3] Elvi síkon, elméletben a születése pillanatában Annának tehát még minden esélye megvolt arra, hogy a saját jogán Navarra uralkodónője lehessen, még ha édesanyját leszámítva, akinek közvetlen örököse volt, 12 trónjelölt foglalt helyet előtte. Anna V. László 1440-ben Komáromban történt születését követően hosszú idő (63 év) után az első hazai földön világra jött életképes és törvényes házasságból származó királyi sarj. A kislány az ország fővárosában és királyi székhelyén, Budán látta meg a napvilágot.[4] Az országon kívüli, és különösen Prágában lezajlott születés ellen nemcsak pozitív érvek szólnak, nevezetesen, hogy Anna születésének körülményei a velencei források tekintetében szinte napra pontosan vannak dokumentálva, de független érvek is azt támasztják alá, hogy Candale-i Anna nem szülhetett Csehországban, hiszen rövidre szabott életében, bár tervezték, de különféle okok miatt sohasem járt a Cseh Királyságban.[4] A Velencei Köztársaság értékes kelméket küldött Anna születése alkalmából.[5]Az újszülött hercegnőt 1503. augusztus 15-én[6] a Budavári Nagyboldogasszony-templomban[7] Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztelte meg.[8] Dr. Giovanni Badoer velencei követ részletes jelentést küldött a keresztelőről augusztus 17-én.[9] A keresztségben a szülők házasságának létrejöttében jelentékeny szerepet játszó francia királyné, a csecsemő édesanyjának elsőfokú unokatestvére, Bretagne-i Anna tiszteletére az Anna nevet kapta, bár kétségkívül az ekkor 23 napos gyermek anyját is így nevezték. A kis hercegnőnek két keresztanyja: özvegy Szapolyai Istvánné Piast Hedvig tescheni hercegnő, a II. Ulászló királlyá választását támogató Szapolyai István nádor özvegye és Szapolyai János anyja, valamint Cztibor Kunigunda, Szentgyörgyi Péter országbíró és erdélyi vajda felesége, továbbá négy keresztapja: Pietro Isvalies reggiói bíboros-érsek, pápai követ, dr. Giovanni Badoer velencei követ, Újlaki Lőrinc bosnyák királyi herceg, aki Anna édesanyját kísérte a Velencei Köztársaságból Magyarországra és Szatmári György[10] váradi püspök lett.[11] A hercegnő keresztelője alkalmából a királyi udvar szökőkútjából egész nap bor folyt, melyből a budai és pesti polgárok is korlátlanul ihattak, éjszaka örömtüzeket gyújtottak, és az ünnepség egészen hajnalig tartott.[12]Anna hercegnő dajkája a budai esküdt és bíró,[13] Hans Pemfflinger (más néven Nyírő János)[14] második felesége, Ursula Pemfflinger (leánykori nevén Ursula Schneidpöck)[15] volt.[16]in February, John 1505 or on his behalf by his mother, he married Hedwig of Cieszyn Piast asked the Royal couple, the daughter of Anna, who is godmother to one of Teschen was Hedwig, but the Court rejected the leánykérést. Imre Perényi, Anna, Princess of jegyeséül was first slated, whom 1504. nádorrá János Corvin in may selected against, but this idea was quickly abandoned by the King. [17] in fact, 1505. on July 19 I started tapogatózások two years I store and Princess Anna and Ferdinand házasságáról as old as him.Anna kétéves volt, mikor 1505. augusztus 30-án Krakkóban meghalt az egyetlen nagyszülője, aki megérte a születését, apai nagyanyja, Habsburg Erzsébet özvegy lengyel királyné, valamint magyar és cseh királyi hercegnő, és aki két évvel korábban annyira várta a Jagelló-ház új jövevényét és reménységét, hogy az majd férfi ágon folytatója lesz a dinasztiának, hiszen 1503-ban Erzsébetnek a hat fia közül, pedig mind megérte a felnőttkort, egyik fiának sem született addig törvényes fia, de még törvényes gyermeke sem. Fiú helyett akkor lány született, de a nagymama már nem érhette meg a törvényes fiú születését, aki a következő évben jött a világra Lajos néven. Habsburg Erzsébet mint Habsburg Albert király lánya és Luxemburgi Zsigmond király unokája kötötte a kis Annát a magyar királyi házhoz, aki révén Anna az Árpád-házi királyokig vissza tudta vezetni a származását, hiszen Jagelló Anna leányágon IV. Béla magyar király 10. (generációs) leszármazottja volt.[18]1505. október 13-án a rákosi végzés értelmében kifejezésre juttatták a rendek azon óhajukat, hogy II. Ulászló fiúörökös nélküli halála esetén többé nem választanak idegen uralkodót, és a leányági öröklést, így Anna hercegnő trónöröklési jogát nem ismerik el. A király ezt kijátszva titokban követséget küldött I. Miksához a családi szerződés megkötése ügyében. 1506. március 20-án a Jagelló- és a Habsburg-ház szerződést kötött a rákosi végzés hatálytalanítására Bécsújhelyen, melynek értelmében I. Miksa unokája, Ferdinánd feleségül veszi Annát, míg II. Ulászló esetleg születendő fia, a későbbi II. Lajos pedig elveszi Ferdinánd húgát, Mária főhercegnőt. A szerződésnek az adott nyomatékot, hogy Anna királyné ekkor nagyjából három hónapos terhes volt. Bár II. Ulászló magyar országgyűlési határozat értelmében 1506. május 7-én hadat üzent Miksának, titokban tovább folytak 1506. május 11-én a tárgyalások Anna hercegnő házasságáról. 1506. júniusában akkor sem szakadtak meg a titkos megbeszélések, mikor Miksa csapatai elfoglalták Sopront és Pozsonyt. Azonban 1506. június 22-én az udvar hivatalosan újra Perényi Imrét nevezte meg Anna hercegnő leendő férjéül, de 1506. július 19-én II. Ulászló megbízottai békeszerződést kötöttek Miksával Bécsújhelyen, miután Perényit újra ejtették.[17]Anna hercegnő hároméves és háromnapos volt, amikor édesanyja, Candale-i Anna magyar királyné 1506. július 26-án meghalt gyermekágyi lázban, három héttel azután, hogy világra hozta a fiát, Anna öccsét, Lajost. (A következő szöveg korabeli, XX. század eleji nyelvi stílussal és helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): Édesanyja halála után az apja, II. Ulászló „minden örömét gyermekeiben: Annában és Lajosban találta. Eljátszott, elsétálgatott velük a várkertben. Bennük volt életének minden reménye. Szépen fejlődtek; a velenczei követek angyalszépségűeknek mondják. Ilyeneknek találta őket Hippolit is, midőn 1513-ban Olaszországból visszatért.”[19]1507. november 12-én Budán megkötötték a végleges örökösödési szerződést a kettős házasságról, Anna hercegnő és Lajos herceg eljegyzéséről a Habsburg főhercegekkel.[17]Miután a kis II. Lajost az apjuk magyar királlyá koronáztatta 1508. június 4-én Székesfehérvárott, Anna az öccsével közösen külön udvartartást kapott, melyben a személyzetük édesanyjuk udvartartásának egykori tagjaiból lett összeállítva. Udvartartásuk vezetője Istvánffy István (–1517), jószágkezelőjük Szalkai László,[20] az udvarmesterük az édesanyjuk főajtónállómestere, Gersei Pető János, főkamarásuk Dóczi Ferenc, az apjuk kamarása, főétekfogójuk Vér András, pohárnokmesterük Batthyány Ferenc királyi kamarás, nevelőjük Bornemissza János, első tanítómesterük Girolamo Balbi, majd pedig latintanáruk is Piso Jakab, cseh nyelvmesterük Tandorfi Dietrich (Jetřich z Tandorfu) vyšehradi prépost volt.[21]A kettős házassági szerződés érvényessége mellett, amely nem szabályozta pontosan, hogy melyik Habsburg lesz Anna hercegnő férje: Ferdinánd, a bátyja, Károly vagy esetleg nagyapjuk, az 1510-től újra özvegy Miksa császár, 1514. m
翻訳されて、しばらくお待ちください..
