Sötéten néz le rám az éj.
A múltak árnya itt kísért,
és hull, csak hull reám
ezüst eső.
Lombjuk vesztett rózsafák,
földöntúli pusztaság,
s_csak hull, csak hull reám
ezüst eső.
Messzi földről jöttem én.
Átölelt a tiszta fény,
de elborult az ég,
és a csillagok tüzét
elnyelte a köd és a szürkeség.
Minden oly sötét!
Elhagyott, kihalt e táj.
Lángvirágok füstje száll.
S_csak hull és hull reám
ezüst eső.
Sötéten néz le rám az éj.
A múltak árnya itt kísért,
és hull, csak hull reám
ezüst eső.