Várkonyi Károly grafikus és festőművész rövid életrajza.
1913. január 31-én Debrecenben született. Édesapja fuvolaművész volt és a Budapesti Népopera filharmonikus zenekarában dolgozott. Már 10-13 éves korában felfigyeltek rajztehetségére. Budapesten többször díjazták rajzait. Szülei Ács Lipót és Bíró József festőművészekkel fejleszttették tehetségét. Érettségi után Budapesten az Iparrajziskola grafikai osztályában Zombory-Moldován Béla grafikus tanítványa lett. Később nagybátyja, Várkonyi Károly aki festőművész volt kivitte Berlinbe Albert Reimann képzőművészeti iskolájába. Ez időszakban nyerte meg a londoni Golden Cocherell Press embléma pályázatának II. díját. Hazajövetele után beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolába, ahol mint művészképzős Benkhard Ágost osztályán dolgozott. Sajnos, tanulmányait másfél év után abba kellett hagynia a család anyagi nehézségei miatt.
Az önálló élet kezdete igen nehéz volt számára. Merkantilgrafikával foglalkozott és 1935-ben Debrecenben telepedett le, itt több munka megbízást kapott, mint Budapesten. Ettől függetlenül sokat utazgatott Budapest és Debrecen között. Sok segítséget kapott báró Kaas Albert dr egyetemi tanártól, aki végül hozzá segítette őt állandó állásához Debrecenben a Magyar Királyi Kultúrmérnöki Hivatalnál. Debreceni letelepedése után tagja lett a berei Soó Rezső professzor és neves grafikusművészek által alapított Ajtósi Dürer Céhnek, mely szervezet egy egyesületbe tömörítette az ekkor Debrecenben élő tehetséges grafikusművészeket.
1936-ban megnősült. A fiatal művésznek 1937-től az Budapesten özvegyen maradt édesanyjáról is kellett gondoskodnia. 1944-ben behívták katonának és mint térképészt kivitték a frontra. Sok megpróbáltatásban volt része és sok szörnyűséget látott, melyeket később emlékei alapján feldolgozott munkáiban. 1946-ban amerikai fogságból került haza. Ebben az időszakban főként festett.Az 1960-as években alkotó tevékenységét megnehezítették, sőt a műtermét is el akarták venni. Ekkor fordult ismét a grafika irányába. 1968-ban a New York-i Avant Gard pályázatán a Soha többé háborút! pályázatával III. díjat nyert. Ezt követően külföld egyre inkább elismerte művészetét. Gyakran hívták a különböző országokban rendezett grafikusok világtalálkozóira, melyeken szívesen részt vett Józsa János, Nagy László Lázár és Vén Zoltán művésztársaival és barátaival. Margit dán királynő meghívásával megtisztelte és ő kétféle könyvjegyet is készített a királynő könyvtára számára.
1975-től nagyon kedves regeneráló és alkotóhelye Abaújszántó lett, ahol ismét festett is és szívesen bekapcsolódott Szántó kulturális életébe alkotásaival. Nagyon sok kedves ismerőse volt, akik szeretettel várták egy-egy baráti beszélgetésre egy-két üveg jó bor mellett. 2000-ben Abaújszántó polgármesterétől díszpolgári emlékplakettet kapott. Még egy város adott neki díszpolgárságot, de az nem a szülővárosa, hanem Arezzo volt. 2000-ben, mint egyetlen még élő tagja a volt Ajtósi Dürer Céhnek, az ujjá alakult Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének korelnökévé választották.
Művészetéért hazájában semmilyen elismerést nem kapott a díszpolgárságon kívül. /Ő megmaradt ahogy egy karikatúra harcképcsarnok-ban a képe alá írta 1976-ban: a Magyar Népköztársaság kiváló tagja/.
2001 májusában kórházba került, július 13-án meghalt. Munkáit, kisgrafikáit a mai napig gyűjtik világszerte. 2010-ben az egyesület 10 éves fennállásának évfordulóján posztumusz Dürer Emlékérmet kapott.
Debrecen, 2011. augusztus 7. Várkonyi Zsolt
Home Page | Várkonyi Károly grafikus | Várkonyi Zsolt fotográfus | Kapcsolat | Oldaltérkép