A Revenge Channel egy tavalyi japán film, aminek – most kapaszkodj meg – az idén, a TIFF-en volt a világpremierje. Normális esetben ez ujjongásra adna okot, az első pár perc elteltével azonban már egyből látszik, hogy miért is nem rukkoltak korábban elő ezzel a filmmel. Mert a zseniális alapötleten kívül nagyjából minden amatőr benne: a forgatókönyv, a rendezés, a világítás, az operatőri munka. A színészi játékról nehéz eldönteni, hiszen japán tinédzserlányokról van szó, akiknek mimikája, hanghordozása, gesztusai még megannyi nippon alkotás megnézése után is egy dekódol(hat)atlan fehér folt jelen sorok írója számára. Két fiatal, volt osztálytárs találkozik hogy felelevenítsék sulis éveiket. Hozzájuk csapódik egy harmadik, berúgnak és kibeszélnek titkokat a múltjukból: kiderül, hogy bántalmazták őket annak idején. Másnap a harmadik lány egy kamerával a kezében elrángatja a másik kettőt bántalmazásaik színhelyére: ott hever az egyik erőszaktevő, aki most áldozatszerepbe kényszerül. Megalázzák és a videót feltöltik az internetre. Akkora nézettsége lesz, hogy ráharapnak, és ebből jön létre a címadó jutubos bosszúcsatorna, ahol egykori áldozatok nevében önkényesen állnak bosszút különböző vélt vagy valós elkövetőkön. Persze, a játék eldurvul…